Spongyabob egy kocka alakú élénksárga tengeri szivacs, aki a távoli Húsvét-szigetek környékén, a kék tenger leges legmélyén egy barátságos, Bikini-fenék nevű kisvároskában boldogan él. Szürke hétköznapjait betegesen pénzsóvár, zsugori főnöke: Rákúr ócska gyorséttermében tölti, ahol hihetetlenül finom herkentyűburgereket készít. Spongyabob kicsit fejre esett ezért sokan nem jönnek jól ki vele, köztük morgó kollégája, Tintás Tunyacsáp sem. Nagyon humoros, és különleges személyiség. Egyszerű munkája során állandó komolytalan harcban áll Planktonnal, aki meg akarja szerezni a finom herkentyűburger titkos receptjét, ám de minden agyafúrt próbálkozása szégyenteljes kudarccal zárul. Egyszínű hétköznapjait legjobb barátja, Patrik teszi igazán felejthetetlenné, akivel gyakran járnak kalandos medúzavadászatra és még számos felejthetetlen dolgot csinálnak együtt.

Szerző: M.Sz.

(a kihúzott szavak a hozzáadottak :D )

Ki vagy doki?

Sosem lehet tudni, hol jelenik meg. Sosem lehet tudni, mikor bukkan fel. És szintúgy azt sem, hogy
hívják. "Csak a Doktor" mondják páran. Persze sokan rákérdeznek, hogy azért mégis mi az igazi neve... de
erre csak megvonják a vállunkat, és elismétlik "a titokzatos Doktor". Mindig ezzel kezdődik egy új
kaland. A doktor, akinek igazi nevét 1400 év alatt még senki sem tudta meg, egy időlord nevű
földönkívüli fajba tartozik, és annak utolsó, és egyetlen képviselője. Teljesen embernek néznek ki, de
végtelenszer intelligensebbek, és 2 szívük, így két érrendszerük van. Életük során 12-szer
regenerálódhatnak (halálközeli állapotban, a halál beálltakor úgy alakot öltenek, új szokásokkal,
érdeklődési körrel). A Dokinak viszont megadatott az alkalom, hogy egy utolsó, 13. regenerációt vigyen
végbe. Új arc, új kalandok. És új útitárs? 1400 év alatt megtanulta, hogy egyedül lenni sokszor csak
időpocsékolás. Útitársai általában kalandvágyó fiatal forróvérű nők, néha régi cimborák. És hogy hol
utaznak? Nem akárhol! Térben, ÉS időben! Természetesen vigyázniuk kell arra, hogy nehogy
megváltoztassanak valami fix pontot az időfolyamban, mert akkor az egész mindenségnek vége, és felbomlik
az idő szövete. (Egyszer már megtörtént, és annak következtében ártalmatlan szörnyek lepték el a
világmindenséget, minden élőlényt elnyelve. Természetesen megoldotta az akkori mit sem sejtő útitárs, de
nem ez most a lényeg.) Közben szinte minden 2. utazás életveszélyes, és "világpusztulásveszélyes" lesz, de
némi optimizmussal (és jó sok futással) mindig meg lehet oldani a problémákat. Találkoznak árvíztűrő tükörfúrógépekkel, mindenféle fajokkal, szokásokkal, a történelemmel, és mindenfélékkel.

Továbbtanulás...na ja, jönnek a gondolatok, folyamatosan ezen jár az eszed, de miért? Mindenki azt kérdezgeti "na és hol folytatod tovább" jesszusom de hát van még egy évem!! Igen, egy év, de olyan hamar elrepül...
Végre felfogtam, hogy ideje lenne eldönteni mit is akarok! Hoppá... de hát az nem olyan könnyű. És, hogy mi a legnehezebb, dűlőre jutni. Bele mondani a barátaid szemébe azt, hogy hát bocsi de soha többet nem találkozunk.
Persze jönnek a nagy tervek, hogy "Jujj majd találkozunk, beülünk ide vagy oda, de a lények,hogy mindenképpen találkozunk! " Mindenki azt mondja nekem, hogy ne a barátaim véleményét vegyem elsőként figyelembe, hanem az oktatást. Elég nehéz úgy gondolkozni, hogy hazamegyek magabiztosan azt mondom magamnak, hogy na akkor most igenis elmegyek, új barátok, új környezet, jót fog tenni. Jön a másnap találkozok a barátaimmal, jól érzem magam, mintha a családom lennének. Ezek után mondjam én bárkinek, hogy eldöntöttem elmegyek?!
Rákerestem a sulikra, megnéztem a honlapokat, meghallgattam a véleményeket, hallottam jót is rosszat is. Leszűkítettem a lehetséges sulikat 2-ra. Vagyis 2 lehetőség....1 hatalmas döntés!!
Mi lesz ha tegyük fel ott maradok. Megtörténhet, hogy elmegy az osztály nagy része, vagy esetleg pocsék lesz az osztályközösség.
Viszont ha elmennék, ott lenne az új élet kezdésének lehetősége. Mindent újra kezdhetnék, előítéletek nélkül. Megismerhetnék új embereket, új tanítási rendszert,más környezetbe élhetném le azt a bizonyos 4 évet.
17:14 Most ebben a pillanatban úgy érzem, hogy el szeretnék menni. :)

Eredeti címe: Die Wolle

Rendező: Dennis Gansel

Főszereplő: Jürgen Vogel(Rainer Wenger)

Megjelenés: 2008.

A cím alapján valami strandolós, szörfös filmre gondolhatunk, de az első képkockák láttán egyből megváltozott a véleményem.

A film eredeti címéből kikövetkeztethetjük, hogy egy német filmről van szó, ami egyébként valós történet alapján készült. A főszereplő egy tanár (Wenger úr), aki megpróbálja meggyőzni diákjait arról, hogy a diktatúra ma is létezik. A kísérlet során a diákoknak saját kézjelük, ruhájuk és logójuk van. A Hullám nevű kísérlet annyira megváltoztatta a diákok gondolkodását, hogy készek voltak megtenni bármit. A kísérlet végére annyira elfajultak a dolgok, hogy a Hullámot be kellett szüntetni. Egy fanatikus diáknak azonban ez nem tetszett, így megpróbálta megakadályozni a "banda" felbomlását: Diáktársában súlyos testi sérülést okozott, végül magával is végzett. Mindezen bűncselekményért a szervezet vezetőjét, Rainer Wenger tanár urat vonták felelősségre, végül pedig letartóztatták.

Hogy ártatlanul-e, vagy sem, azt döntsétek el magatok! A tanár úr kezdetben úgy gondolta, jó ötlet lesz, ha diákok a saját bőrükön tapasztalják a diktatúra hatásait - egyébként szerintem kicsit túlzásba is vitte a dolgot. Csak a végén eszmélt rá a következményekre, a diákok persze az egész dolgot nagyon komolyan vették, és egész idő alatt a tánár mögött szerveződtek, na de ők is túloztak egy kicsit, bár azért úgy láttam, ezidő alatt barátságok is szövődtek, véleményem szerint ennyi jó dolog azért volt benne.

Úgy gondolom hogy a diktatúra rossz dolog, a történelem során mindig rossz vége lett, s napjainkban sincs ez másként.

A film egyébként nagyon elgondolkodtató, érdemes megnézni, szerintem mély hatással van az emberre.

MIHOVICS SZEBASZTIÁN

A hétköznapi, bohókás kérdés... és válasz.  "Elkölteném!"
"Nade mégis mire?"

Részletek a törés alatt.

Tévedések vígjátéka

William Shakespeare egyik ismert művét  Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója formálta át a mai világ nézetei, beszéde, gondolkodása szerint. A színészek versben, prózában mesélik el a történetet, evvel vissza hozva Shakespeare korát.

A történet Efezoszban, a nyüzsgő nagyvárosban játszódik. Egy este alatt egy igazi „megcsonkult” család történetét élhetjük át. Az apa Égeon (Hegedűs D. Géza) egy hajótörésben elveszti feleségét Emíliát (Venczel Vera) aki iker fiúkat szült neki, Sz. Antipholust és E. Antipholust (Pindroch Csaba). Mikor e két gyermek világra jött, egy fiatal nő is világra hozott két fiú gyermeket, Sz. Dromiot és E. Dromiot (Csőre Gábor). A fiatal asszony belehalt a szülésbe, így a két árva kisbabát Emília és Égeon veszik gondjaikba.

Az édesapa évekkel a hajótörés után  eltűnt családja keresésére indul. Összes vagyonát belefekteti a keresésbe, azonban évek múltán se jut semmire.  Mikor már majdnem feladná, Efezoszba téved. Efezosz városába azonban a belépésért váltság díjat kell fizetni, vagy halálra ítélnek. Az idős, fáradt férfinak nincs pénze a váltságdíjra, de ez az utolsó esély, hogy újra láthassa szeretteit. A nagyváros polgár mesterétől kap egy napot, hogy átkutassa értük a várost. Vajon megtalálja gyermekeit?  Újra egy család lehetnek? Vagy Égeon belehal bánatába, az egyedüllétbe?

A színdarab nagyon színvonalas volt. A színészek nagyon jól beleélték magukat a saját szerepükbe. Nekem személyes kedvencem Pindroch Csaba volt, aki a Valami Amerikában is főszerepet játszott. :) Izgalmasabbá tette a darabot,hogy kérdéseket tettek fel a nézőknek.Így téve érthetővé, és elgondolkodtatóvá a darabot.  A díszletet KENTAUR tervezte. A több mint 2 órás színdarab alatt  végig ugyan az a díszlet állt a színészek mögött, azonban ez nem volt zavaró, vagy furcsa. A kosztümöket Bartha Andrea tervezte.  Egyszerű,de mégis látványos ruhák.

A színház épülete gyönyörű --1896-ban, egy év alatt, épült fel Fellner és Helmer iroda tervei alapján. A sok díszítés elegánssá és nagyon hangulatossá teszi az épületet. 1994-ben felújították. A terem, ahol az előadást néztük rettentően hasonlít a Pécsi Nemzeti Színházra. Talán az egyetlen furcsaság az volt, hogy fizetni kellett a ruhatárért.

Amit összességében láttam, szerintem egy színvonalas, nagyon vicces, érdekes és izgalmas színdarab. Szívesen visszamennék és  megnézném újra a darabot.